Kérlek, mosolyogj! Ahol nem süt a nap, ott mindenki elszomorodik.
Még sohasem gondolkoztam róla, de azt hiszem, az a varázsa, hogy jó ránézni. Nagy dolog, nekem elhiheti, ha valaki a szemével, az arcával, a mosolyával is jóindulatra tudja hangolni az embereket.
A mosolya, tán a mosolya a megejtő. Amikor gyöngédre szelídül a vastag szája, ami netán nem is vastag, hanem egyszerűen érzéki száj. Átváltozó száj. Ahogy mosolyog, meglágyulnak a duzzadt ajkai, meg is nyílnak, előcsillognak közülük a keskeny, kékesfehér, sűrűn egymás mellé nőtt nedves fogai.
Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd.
Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.
A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.
Számomra a mosoly az egyik legszebb emberi képesség.