Heló-beló!
Bocsit kérek, hogy megint lemaradtam.. De itt a suli, a tanulás, meg stb.. Remélem, hogy pár elmaradásom ellenére is tetszenek a tartalmak. Köszi, hogy végigolvastad rövid "szónoklásomat" :D
-----------------------------------------------
Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől.
Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt, fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos, elrejtheted arcod egy mosoly mögött. Csak egy dolgot nem titkolhatsz el: Azt, amikor belül összeroppansz.
Egy lány és egy fiú... lehetnek "csak barátok". De egyszer egymásba is szerethetnek... talán csak ideiglenesen. Talán rosszkor vagy túl későn. De talán örökre...
De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?
Néha hiányzik az aki voltam, az aki Te voltál, s azok akik Mi voltunk!
Érdezted már valaha a vágyat, hogy abbahagyj mindent, és ne csinálj mást, csak sikíts és sikíts és sikíts?
Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd... oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak izgatott leszek... Úgy érzem magam melletted, mint eddig még soha...
Sétálok veled, rajtad az agyonhordott farmered és az a mosoly, ami képes ezt az egész várost derűsebbé tenni..
És amikor a szemébe néztem,valami furcsát éreztem. Tudtam..
Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy már néha nem is fáj, undorodom csak.
A világon senki se tökéletes. Én meg végképp nem, de úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít.
Mindenkinek azt mondod: ő már senki többé, de még mindig nagyon szereted, ott bent, a szíved mélyén!
Van úgy, hogy nem te vagy az eszembe, olyankor én már semmire sem gondolok.
De néha úgy adódik, hogy a sors rád mosolyog, és megkapod azt a dolgot amire igazán szükséged van.
Nem kell emlékezned rám, csak ne felejts el!
Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne.
Az igazság mindenkinek más arcot mutat.
Munkálkodj a saját üdvösségeden. Ne függj másoktól.
Meztelen ember még soha nem veszített el semmit.
A világ egyik fele nem képes megérteni a másik felének örömeit.
Megvan az a fura hajlamom, hogy a kalandot keressem akkor, amikor a boldogságot kellene...
A sebeink meggyógyításához szükségünk van bátorságra, hogy szembenézzünk velük.
Maradj őrült, de viselkedj úgy, mint a normális emberek. Vállald a másság kockázatát, de ezt tanuld meg úgy tenni, hogy ne hívd fel magadra a többiek figyelmét.
Ne feledd: A gyönyörű naplementékhez felhős égbolt kell...
Évekig tartott míg megértettem, de most már tudom: a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az erő, amivel a félelem ellenére is folytatjuk...
Az igaz barátok azok, akik velünk vannak, amikor jó dolgok történnek. Örülnek sikereinknek. A hamis barátok csak nehéz időkben jelennek meg, szomorú, támogató arccal, amikor is valójában a szenvedésünk vigaszt hoz szerencsétlen életükben.
Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági...
Ölelj meg utoljára Ölelj át még egyszer...
Ha belenéznél egy lány szívébe… meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titokat, barátságokat, hazugságokat...de látni fogod azt is, amit talán sosem értesz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, ha semmi sincs rendeben…
Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni, hogy jól vagyok. Mosolyogni mindenkire...mikor belül meghalok...
Veled más, veled olyan, hogy nem hiszem el.. fura csoda világba viszel, ami soha nem volt azelőtt. :)